Első és legfontosabb, hogy nem tudjuk, ki és mi irányít bennünket. Meggyőződésünk, hogy a tudatunk, magyarul, azt csináljuk, amit akarunk. Legalábbis amíg demokráciaszerű körülményeink vannak. A hírem az, hogy szó sincs erről. Persze, nem is másvalaki dirigál. Hanem a bennünk mélyen működő tudatalatti. A sötétben bújkáló ellenforradalmár.
Második, hogy ebből kifolyólag normális, hogy gyakorlatilag ész nélkül cselekszünk. Az "ész" nem más, mint kifogás. Nem tudom, valaki észrevette-e (én igen), hogy mi a legcsodálatosabb tulajdonsága az embereknek? Hát, az, hogy mindent meg tudunk indokolni. Semmi probléma, hogy ma még "A"-t mondunk, és amellett kardoskodunk, holnap, mikor megfordul valamelyik szél, ennek az ellenkezőjét, ""A" kivételével bármi"-t, ugyanekkora, ha nem nagyobb mellszélességgel hirdetjük.
Harmadik, az a kérdés, hogy ha ezt felismerjük, van-e esélyünk kivenni az irányítást, legalább részlegesen a tudatalattink kezéből? Egyáltalán, kell-e, hogy az "ész" próbáljon meg irányítani? Vagy jól van ez így, ahogy van?
Negyedik, hogy ha ez kiderül, akkor ennek megfelelően rendezzük be az életünket.
Ennyi lenne a projekt. Kezdetnek.